Szerző: Zsolti Dátum: 2023.02.04. 21:25
Az a helyzet, hogy nekem a Roma tényleg egy életre szóló szerelem. Már nem emlékszem, hogy szerettem bele. Vagy pontosan mikor. 19 lehettem.
De utána nekem ez határozta meg a napjaimat. A meccs szent volt. A kezdő sípszótól az utolsóig. Nem nagyon mozdultam bele. Ehhez volt igazítva minden. Elfogadta a feleségem, a családom is. Ráadásul a hobbimat is ez a csapat határozza meg a focis játékokban még most, 40 évesen is. A gyerekeim csak rómás játéknak nevezik. És a 40 éves apjuk már több mint 20 éve ott ül a képernyő előtt, és nem nyomogatja, hanem nézi "edzőként" a sok-sok FIFÁ-s és PES-es Roma-meccset, mint egy hülyegyerek. A lányaim már a logókról felismerik a Serie A-s csapatokat. Néha odaülnek mellém nézni a nem-nyomogatós meccseket. Ez egy szánalmas hobbi, de kábé az "életem", ami a szabadidőt illeti.
Akkor gondolhatjátok, mit jelentett nekem a hús-vér klub, a CSAPAT.
Régen itt a fórumon mekkora lenyomata volt egy gólnak, egy jó kis meccsnek, mindennek, ami közös élmény volt. Oké, elteltek az évek, de ez a szenvedély mindenkiben ott bujkál még. És nyilván nem Mourinho szorítja háttérbe. Félreértés ne essék. De ilyet 21 év alatt sosem éreztem, mint most. Jönnek az eredmények, dobogón vagyunk, és semmi szenvedély, semmi láng nincs bennem. Jobban morgok, amikor győzünk, mint amikor vesztünk. Egyértelműen a negatív légkör megteremtésében veszek részt, de mondjuk azt intelligensen teszem, és nem alpári módon. Ennek így nincs értelme. Ha a másik oldalon állnék, ettől hülyét kapnék.
Én az asroma.hu-ból soha nem fogok kiszállni (örök hála érte, snatch, és neked is, Trigo, és mindenkinek, aki velünk van huzamosan), de most nem tudok tiszta szívből szurkolni ennek a csapatnak. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt egyszer leírom. Ez elképesztő. De megteszem: hidegen hagynak a Mourinhóval elért sikerek. Nem fogom magaménak érezni azt, amiért ti abszolút érthető módon lelkesedni fogtok, ha jönnek majd a sikerek. Nem szurkolok a csapatnak, amíg Mourinho itt van. Nem megy. Ne haragudjatok. Kábé egy éve küzdök itt magammal, sikertelenül. Azért, hogy kirúgják, olykor képes leszek az ellenfélnek szurkolni. Hogy egyszer majd "visszatérhessek". De ezeket soha nem fogom leírni. Nem szidom és "elemzem" többet a portugált. Magamban nyilván örülni fogok egy-két sikernek, ez szinte biztos, és ezeknek lehet hangot is adok itt. Szidni viszont nem fogom a felfogását többet. Ám legbelül mindig azt fogom kívánni, hogy távozzon tőlünk a mester.
Beteg ez a dolog részemről, és muszáj volt kiírnom magamból. Elnézést az óriási offért. Megpróbálom betartani az ígéretemet, és nektek, igazi szurkolóknak azt kívánom, hogy örüljetek a Mourinhóval elért sikereknek. És hogy legyenek sikerek. Még ha ezek késleltetni is fogják az én "visszatérésemet". A szurkolást illetően.
Veletek vagyok, nincs tüske bennem senki iránt, mert akárhogy nézzük, nektek van igazatok. Ez a helyzet.
Forza, Roma! (még ha egy kicsit máshogy is)