kristopharos írta:Nem értem, hogy mindenki fogadkozott, de a pályán meg semmi...
Vargának örültem, hogy becserélték, a kapitány meg behívhatta volna Kabátot, ha gólt akarunk rúgni és nem csóró Sanyit nyomni elől.
Nem érted? Hátmég mindig nem érted? Még mindig akad aki ezt nem érti??
1986. Irapuato Szovjetunio-Magyarország 6-0
Ezzel a dátummal végleg és örökké meghalt a magyar labdarúgás létezni. A mi életünkben már nem fogunk tudni Magyar felnőtt válogatottnak kontinens tornán szurkolni (max ha mi rendezzük).
1986óta magyar labdarúgásnak nincs jelene és jövőképe, ezért a múltjából él. Lassan negyed évszázada, h a magyar válogatott semmilyen érdemlegeset felmutatni nem tud. Még mindig Puskás, Nyilasi, Détári, Törő stb emlékeiből élünk, még mindig minden selejtező kezdet előtt az esélyeinkről értekezünk, még mindig vesztes meccsek után azon kesergünk, h bezzeg ha itt és itt az a helyzet bemegy akkor más az eredmény és egyébként meg milyen jól játszottunk. Még mindig az égig ugrálunk örömünkben h Máltát oda vissza meg tudtuk verni. Még mindig azt hisszük itt sokan h a 60-as években járunk amikor nem volt meglepetés a magyar válogatott megalázó győzelme más nációk ellen.
Még mindig sok mindenki sok mindent hisz, és még mindig nem értjük:
Nincs olyan h magyar labdarúgás, nincs és nem is lesz. A mi életünkben már biztos nem....
És nem akarok senkit sem kiábránditani, aki még hisz az U20-asokban és a fiatalságot követeli... de belőlük se lesz semmi... mosz elértek egy remek szép eredményt, bejutottak a korosztály legjobb 4 csapata közé, és ezáltal most fognak elszállni maguktól végérvényesen és visszavonhatatlanul. És amikor majd jönnek az első komoly pofonok a számukra is, akkor ismét indul az ördögi kör h: Nem értjük....